Kedves Úszóiskola, Mazsi, Barbi, Kata és Margaréta!
Azért a külön kiemelés, mert Ti voltatok, vagytok Előd oktatói mióta ő is Pollys lett!

A mi történetünk 2016 nyarán, középső csoport végén kezdődött  egy intenzív úszásoktatással! Sajnos az óvodai évek nem úgy teltek ahogy mi azt elképzeltük… nem az önfeledt kacagásról szólt! Középsőben az óvónő szembesített azzal, hogy a gyerekem passzív magatartású szinte mindenkivel és mindennel! ( amit mi az „otthoni életünkben” soha nem tapasztaltunk) Teljes döbbenet volt! Arra jutottunk, hogy egy  más közösségbe is elvisszük a gyereket, meglátjuk mi lesz! Ekkor mint egy égi jel a közösségi oldal kidobta Margaréta hirdetését! Tudtuk, hogy ezt a megoldást kerestük! Természetesen a kezdet nehéz volt, de azóta legalább tudom, hogy a legjobb döntést hoztuk mikor belevágtunk! Rengeteg önbizalmat kap, ​tud nevetni, nyitott, érdeklődő és barátja is lett! Az idén kezdte az iskolát, csak egy kislányt ismert a 11 gyerek közül. Semmi probléma nem volt a beilleszkedéssel, mindenkivel kijön, nyitott mindenre, mer jelentkezni, igyekszik! Összefoglalva: mi csak kapunk tőletek, és soha nem tudjuk meghálálni amit kaptunk!