Blog

Kubik Maja Boglárka vagyok, 7 hónapos. Körülbelül 3 hónapos lehettem, amikor elhatároztam, hogy elviszem Apát, és beiratom úszásoktatásra. Mivel minden este Apa fürdet, így már itthon a kádban gyakorolgattam vele a lábtempót, ami nagyon tetszett neki. Első alkalommal Apa nagyon izgult, félt, és én is izgatott voltam, hogy vajon hogy fog viselkedni a vízben. Anya teljesen átérezte a helyzetem, így első alkalommal ő is bejött velem a medencébe, arra az esetre, hogy megvígasztaljon, megnyugtasson, ha Apa kihozna a sodromból. Szerencsére erre nem került sor.

Hamar kiderült, hogy Apa remek tanítvány. Igaz néha még nem úgy csinálja a feladatokat, ahogy Inci néni mutatja, de szerencsére így is ügyes, és ha segítségre van szükség, Inci néni azonnal ott terem. Legutóbb annyira jó párost alkottunk, hogy Inci néni azt is megmutatta, hogyan kell a víz alá merülni. Apa nagyon élvezte, én büszke voltam, anya pedig csukott szemmel izgult a parton. Nagy örömmel tölt el, hogy Apa ennyire élvezi az úszásokat, remek közös program számunkra, mert az én Apukám sokat dolgozik, és ezek az alkalmak mindig közösek. Persze már anyával is voltam úszni, de az nem volt olyan klassz, mert Apa sokkal murisabb a medencében. Köszönöm, hogy ilyen remek alkalmat teremtettetek az apa-lánya programokhoz!

( Maja egyébként nyakratekeredett köldökzsinórral született, így egy kicsit izomtónus zavaros, emiatt döntöttünk az úszás mellett. Azt kell mondanom, hogy minden alkalommal látni, hogy mennyire jót tesz egy-egy babaúszás! )

Kedves Úszóiskola, Mazsi, Barbi, Kata és Margaréta!
Azért a külön kiemelés, mert Ti voltatok, vagytok Előd oktatói mióta ő is Pollys lett!

A mi történetünk 2016 nyarán, középső csoport végén kezdődött  egy intenzív úszásoktatással! Sajnos az óvodai évek nem úgy teltek ahogy mi azt elképzeltük… nem az önfeledt kacagásról szólt! Középsőben az óvónő szembesített azzal, hogy a gyerekem passzív magatartású szinte mindenkivel és mindennel! ( amit mi az „otthoni életünkben” soha nem tapasztaltunk) Teljes döbbenet volt! Arra jutottunk, hogy egy  más közösségbe is elvisszük a gyereket, meglátjuk mi lesz! Ekkor mint egy égi jel a közösségi oldal kidobta Margaréta hirdetését! Tudtuk, hogy ezt a megoldást kerestük! Természetesen a kezdet nehéz volt, de azóta legalább tudom, hogy a legjobb döntést hoztuk mikor belevágtunk! Rengeteg önbizalmat kap, ​tud nevetni, nyitott, érdeklődő és barátja is lett! Az idén kezdte az iskolát, csak egy kislányt ismert a 11 gyerek közül. Semmi probléma nem volt a beilleszkedéssel, mindenkivel kijön, nyitott mindenre, mer jelentkezni, igyekszik! Összefoglalva: mi csak kapunk tőletek, és soha nem tudjuk meghálálni amit kaptunk!